Balladák ,népdalok gyűjteménye
A balladák és népdalok fokozatos feltoltés alatt.....
Van nékem egy selyemkendőm...
Van nékem egy selyemkendőm
El akarom viselni
De az anyám nem akarja engedni
Engedd anyám nem a te pénzed árománya
Babám vette, babám hozta
Mikor jött szabadságra.
Van nekem egy selyemkendőm
Jaj de hosszú a rojtja
Ha lehajlok a sárga cipőm takarja
Eladom az ötven pengős selyemkendőmet
Elmegyek és kiváltom a katona szeretőmet.
Ha kimegyek...
Ha kimegyek a temető mély árkába
Ráborulok édesanyám sírhalmára
Kelj fel anyám,kelj fel a sírodból
Nézd meg milyen menyasszony lett a lányodból.
Nem kelhetek,nem kelhetek,a mély sírba temettetek el engem
Van már nektek mostohátok,aki gondot visel rátok
A mostoha csak mostoha,nem igazi édesanya de soha
Mikor a hajam fésüli,arcom pirosra veri ki.
Katonadal:
A Kárpátok hegyaljába vadrózsa virágzik
Alatta egy határvadász vígan masírozik,
Ne masírozz határvadász, mert lelő a muszka
Nincsen itt az édesanyád, aki megsiratna.
Nem kell engem megsiratni, nem vagyok én árva
Én vagyok a Ferenc Jóska első katonája,
Majd megsirat, majd meggyászol engemet a golyószóró
Fejem felett fütyül a szél, robban az ágyúgolyó.
Édesanya levelet ír katona fiának
Gyere haza édes fiam, nem jó katonának,
Visszaír a százados úr, ne várja a katona fiát
A Kárpátok hegyaljában ásták meg a sírját.
Katonadal:
Galícia felé nem tudjuk mi az utat
Őrmester úr vezessen minket el oda,
Elvezetlek jó fiaim én is elmegyek
A Jó Isten tudja, ki jön vissza veletek.
Édesanyám ne sirasson engemet
Mert nem a haza földje takar engem,
Galícia földje hullott én rám
Sírhat-ríhat szegény édesanyám.
Doberdónál van egy kerek erdő
Közepébe egy gyászos temető,
Abban fekszik százhúsz magyar baka
Eltemette gyászos Galícia.
Édesanyám ne keressél engemet
A sok közül úgysem találsz engem,
Nincsen kereszt a sírom elején
Mint a vadak elásva fekszem én.
Ősz az idő.....
Ősz az idő ködös nagyon
Szántani kéne galambom,
De az ekém széjjel vagyon
Hol szedjem össze galambom.
Ekevasam a kovácsnál
Girindelyem a kollárnál,
Vetőmagom nincs a zsákba
Mind elvitték adóságba.
A házamon tető nincsen
Rászálló egy madár sincsen,
Hat ökröm van a vásárba
Más zsebébe megy az ára.
Sose búsulj kedves párom
Majd jobb lessz a másvilágon,
Nem megyünk a másvilágra
Kimegyünk Amerikába,
Megírják az útlevelet
Szülőföldem Isten veled!
Barna Pista
Barna Pistát arra kéri babája
Édesanyját küldje a másvilágra
Édesanyja lefeküdt a zöld gyepre
Barna Pista kést nyomott a szívébe.
Véres lett a Barna Pista ingújja
Majd kimossa az ő kedves babája
Mosd ki babám gyolcs ingemet fehérre
Holnap megyünk csendbiztos úr elébe.
Csendbiztos úr adjon, Isten jó napot
Adjon Isten, Barna Pista, mi bajod?
Csendbiztos úr, szívem gyötri bánat
Tegnap este megöltem az anyámat!
Barna Pista nem fájt-e a te szíved
Mikor azt a jó anyádat megölted
Dehogy nem fájt majd kétfelé hasadott
Mikor mondta jajj Istenem meghalok!
Barna Pista kár volt ezt cselekedned
Egy leányért a jó anyádat megölted
Csendbiztos úr mindig volt ellenségem
Hogy az a lány ne legyen feleségem.
Falu végén állítják a bitófát
Amelyikre Barna Pistát akasztják
Fújja a szél a fekete göndör haját
Más öleli a Barna Pista babáját.
Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évben
Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évben
Mi történt a szederkényi községben
Bíró Ferenc Margit nevű leánya
Kinek az első században nincs párja.
Margitot sok legény csalogatta
De legjobban Kiss Imre biztatgatta
Szeress Margit szivem párja, szeretlek
Esztendőre feleségül elveszlek.
Kiss Imrének más is járt az eszébe
Cserép Zsuzsit megkéreti cserébe
A bátyjával szombat este elmentek
Cserép Zsuzsi a kiskapuból leste.
Öleléssel forró csókkal fogadta
Kiss Imrének az asztalnál helyt adtak
Holnap reggel menjetek el a paphoz
Írassátok nevetek a nagykönyvbe
Mert ha eztet Bíró Margit megtudja
Az én lányom örökre elátkozza.
Éjfél után kettőt ütött az óra,
Bíró Margit megy a sörfőző kútra
Oly szomorú hírt hallott ő a kúton
Alig látott haza menni az úton.
Alig várta, hogy korsaját letegye,
Sietett a Kiss Imre háza fele
Be sem megyen csak a kaput zörgeti
Álnok szívű csak egy szóra gyere ki.
Ki is jött hát Kiss Imre a kapuba
Bíró Margit e szavakkal fogadta
Igaz-e, Imre, hogy megházasodtál?
A szívemre egy nagy bánatot hoztál.
Igaz bizony, Bíró Margit, szeress mást
Úgyis régen szeretjük már mi egymást
Adjon az Isten szebbet, jobbat nálamnál
Nékem pedig csak olyat, mint te voltál.
Agárkutyák hordják az egészséget
Három napig éljen a feleséged
Három napig meg harminchat hónapig
Nyomja babád gyászos ágya fenekit.
Éjfél után kettőt ütött az óra
Bíró Margit elindult a nagy útra
Aki köszön még aztat se fogadta
Hazament és magát felakasztotta.
Lány pajtásim rólam is tanuljatok
Igaz szívből szeretőt ne tartsatok
Lám én Imrét igaz szívből szerettem
Sírba is vitt engemet a szerelem.