Palóc nyelvjárás
Urbán Aladár: Holnap vagy, Gyermekem
- szólítalak. Én a Jelen, aki sokat örököltem: tapasztalatot, tudást,
érzést, szokást és Édesanyanyelvet. E sok kincset kell átadnom neked. S az árral szemben úszó Hűséget. Hűséget, mely megőriz, megtart, megvéd, oltalmaz az emlékhantoló időkben, ha jönnek még, mert jöhetnek. Jöhetnek, mert akié a hatalom, azé a hála. Hálás nemzet lettünk, sarja vagyunk, Gyermekem. Hálát adunk a legyőzőinknek, az eltipróinknak, hálát rebegünk a kifosztóinknak, megcsonkítóinknak, hálát mondunk a kisemmizőinknek, mikor gyermekeinket nekik kínáljuk, adjuk. Önfia vágta sebét. Nézz körül magad körül, Gyermekem: hányan fordítanak hátat múltjuknak, hányan köpik szembe szüleiket, hányan dörgölődznek az éppen ügyeletes győztes hatalomhoz kegyeit keresve, hányan hajszolják a sulykolt sikert, mállanak és válnak tömegemberkévé, arc nélküli tömeggé, formálható masszává…
Te ne légy ilyen! Te jobb sorsot érdemelsz a Teremtőtől! Te Magyarnak születtél. Te őrizd azt a nyelvet, amelyet népedtől örököltél, amely még egy angol nyelvész szerint is isteni titkot rejt. Aki ezt a titkot megfejti, isteni titkot fejt meg. Angol mondta, nem magyar. Higgy neki! Ezért fáradozz! Légy hű ehhez a nyelvhez! Nagyobb kincs ez minden földi kincsnél. Keresd ezt a kincset nagyszüleid tetteiben, meséiben, édes szüleid intő-féltő szavában, szellemi elődeid – szellemóriások ők! – gondolataiban! Tanulmányozd őseid életét, harcát, küzdelmét, hitét, az egyszerű hétköznapok tetteit, a pirosbetűs ünnepek fényességét! Tanuld meg becsülni mindazt az értéket, mellyel ez a te ezerszer próbára tett néped gazdagította az egész emberiséget! Erre légy büszke, ne pénzen szerzett vagyonodra, ebből táplákozz, ne hiúságból, ezt add majd elő, ha eljön az idő. Mert mindennek eljön az ideje. A rosszak megbűnhődnek, a hitványak tovább satnyulnak, a holmi kövérebb kendermagért magukat, elődeiket s nemzetüket eladók-feladók lakolnak hűtlenségükért, elnyerik jutalmukat a jók s győzedelmeskedik az igazság.
Így lesz, meglásd, mert a víz szalad, a kő marad. Légy te kő, kemény kő, kőszikla erős Hűség! Ezt a Hűséget kell megszerezned. Figyelmeztetlek: nem adják ingyen. Meg kell küzdened érte. De bízva bízzál, ne félj! Mert aki édesanyanyelvén tanulja ezt a feladatot, annak játszi könnyedén sikerülni fog. Ezért jársz te, Gyermekem, magyar iskolába. Magyar iskolába, mert az Isten úgy akarta: magyarnak szülessél. Ezt soha ne feledd! Ne feledd, hogy rád magyarként van szüksége a teremtett világnak! Magyarként s emberként. Vésd jól emlékezetedbe, eszerint élj s így add majd tovább!
Holnap vagy, Gyermekem!
A palóc nyelvjárás,barkó nyeljárás
A palócokról,azon belül is a barkókról így ír Princz Gyula „Magyarország tájrajza „ című művében :” Bármennyire szembetűnő is ennek a tájnak a sajátsága, egyénisége,a magyarság nem vette észre,hogy külön darabja a magyar földnek.Ezért népi neve nincsen s a tudomány Délfelföld elnevezés alá foglalta.
A népnyelv az ún. palóc dialektus sajátságait viseli magán, azon belül a barkók annak kevéssé elkülönült változatát.Mára ez a beszéd már lassan eltűnik, mert nem divatos,sőt van mikor műveletlen embernek nézték,vagy nézik ma is aki ezt a tájszólást használja.
Eltűnőben van a „la“ kötőszócska is,amit gyakorta használtak a nagyobb hangsúly kedvéért az egyes szavak,mondatok után,pl.: ez- e lla, az- a lla, oda-oda la, gyere már ide-gyere már ide la.
Jellegzetes „a“ és „e“magánhangzóiról bárhol megismerik a palócot,úgyszintén a hosszú magánhangzókról elhagyott ékezetekről is,pl. veréb helyett vereb,-szekér helyett szeker szavakat használ .
A d betű gy betűnek ejtése is nagyon gyakori,pl: dió-gyió,vigyasztalódik-vigasztalógyik, besötétedik-besötétegyik.
Az l betű gyakran alakul át j betűvé, pl: lány-jány,lyukas-jukas,múlik-mújik,meggyúllik-meggyújjik,.
Beszéd közben az” a „előtaggal j betűt is sokszor ejtenek, pl.nem fájt-e a te kezed -nem fájt-e ja te kezed, küldje a szomszédba- külgye ja szomszédba…folytathatnánk még tovább a szavakat,de ezt egy külön rovatban…